Nézelődtem a mai napomon, és megint szemem elé került pár olyan ember aki látszatként körülveszi magát a vagányság álcájával. Kemény zenét hallgatnak, és mindenkivel úgy bánnak mint a kutyával. Ők lennének az erős emberek? Hmm. Egy jelmez mögé bújni a világ elől, otthon meg a szobában gondolkodni hogy mi is a világ nem egy nagy karrier. Sajnos sok ember a klipekben látottakat példának veszi, és eljátssza hogy Ő egy olyan ember, nem törődve azzal kiket bánt meg, akik lehet értékes emberek lennének. Ilyen emberek nem igen fogják ezt a blogot olvasni, hiszen nekik már olvasni is ciki. Te aki nagyon vagány fiatal vagy, vegyél a kezedbe egy újszülöttet, nézz a szemébe, meglátod amit kell és rájössz a lényegre. Ha nem, akkor hagyd, nem Neked való ez a világ.

Ki is az erős? Szerintem aki vállalja azt is amit más nem mer. Kimutatni az érzéseid, az az igazi bátorság. Az ilyen emberek kapják a legtöbb támadást, főleg a színészkedőktől akik ugye többen vannak. Könnyebb a kisebb ellenállás felé menni, sodortatni magad az árral, és inkább beilleszkedni a többségbe mint kiállni magadért. Te magadért születtél, nem másért! Éld a saját életed, ne cigizz mert a többiek is, ne drogozz mert a többiek is. Mi értelme? Nem az Ők életét éled!

Majd a tetoválással televarrt, kigyúrt gengsztert játszó emberek is rájönnek, az élet nem ebből áll. Majd a gyermeküknek magyarázhatják miért voltak olyanok amilyenek. Akkor látják majd igazán hogy miket csináltak fiatalon, mit éltek át az Ő szüleik, és milyen keserűséget okoztak sok embernek. Akkor már felesleges keseregni.

Na persze ez csak az én véleményem. Minden relatív. Lehet én gondolom rosszul és nem a családalapítás és a békében egymással élés a lényeg. Minden ember különböző, ezért nem észt osztok, csak feldobtam a témát, elmélkedem. Ha valakinek van erről véleménye az ellenkező szemléletet valló táborból akkor szívesen meghallgatom. Lehet neki van igaza.

És mint minden blokk végén itt is egy történet ami velem történt meg. Egy kocsmában ültünk egy régi barátommal, beszélgettünk. 3 srác Dopemant kért a zenegépből és ott előadták magukat, grimaszoltak, sapkát félre, pia ezerrel amolyan keményen. Mi ültünk beszélgettünk. A legkisebb megkérdezte hogy leülhetnek-e hozzánk (nem volt már hely máshol). Mivel akadályát nem láttuk beleegyeztünk. Kiderült hogy a kisebbik srác, kb 14 éves lehetett az egyik "főkemény" öccse volt. El is kezdtünk velük beszélgetni, bár értelmesen főleg a kis sráccal lehetett kommunikálni, a másik kettő csak játszotta az eszét. Amin felkaptam a fejem hogy az idősebb srác folyamatosan lehurrogja az öccsét, minősíthetetlen hangnemben beszélt vele, szidta, néha majdnem meg is ütötte. Megkérdeztem miért bánik így a saját testvérével, mire válaszként nem egy indokot hallottam hanem kihívott verekedni. Na itt kezdődik a keménység? Verbálisan agyhalott értelmetlen ösztönlény aki nem tudja mit miért csinál, csak a tv-ben így látta, és ezért a saját vérével így bánik? Szomorú, majd rájönne ha történne valami a családjával és az állítólagos "barátok" mind elfordulnak tőle. Eljön annak is az ideje...

A színészkedést hagyjuk a színészeknek, én maradok az aki vagyok egy egyszerű ember a mai világban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.