Sziasztok!

Láttam ma egy műsort amiben egy nő arról mesél hogy miként alakítja át a 10 éves lányát hogy Ő legyen a "legjobb". Elmesélte hogy már kiskorában nem tetszett neki a gyermeke, mert nem tudta elképzelni hogy lesz belőle "szépség". 7 évesen műttette meg a gyerek fülét, és vígan sorolja miket tesz hogy olyanná alakítsa a lányát amilyennek Ő szeretné. Elhordja "járni" tanulni, azaz hogy hogy járjon ribancként. Az anya természetesen nem dolgozik, hogy minél több időt töltsön a két gyerekével. Azaz akaratuk ellenére alakítsa őket a maga örömére.

Ebben az a legszomorúbb, hogy ezt a tv-ben mint példát adnak le az embereknek. Az ilyen ember mégis milyen világban él? Komolyan azt hiszik hogy a szépség az ha egy lány kifesti, kikeni magát, bizonyos emberek által megmondott ruhákban jár (ez ugye a divat), úgy mozog hogy mint egy cafka? Nem gondolkodnak el azon hogy ha lehajol egy szegény hajléktalanhoz és dob neki egy kis aprót, megsimogat egy kutyát, vagy felvesz az utcán egy szemetet, azzal sokkal értékesebb emberré válhat, mint aki ezeknek a gyökeres ellentétét teszi, lenézi a hajléktalant, de még más embereket is kevesebbre tart mint saját magát. Mindennél előrébb helyezi a saját céljait, és a saját életét.

Sok ilyen embert ismerek személyesen is. Szépnek tartják magukat, de nem nyitják ki a lelküket a világ felé. Párkeresésben is keresik a legmutatósabb férfit, nőt, de pár hét esetleg hónap múlva kiderül hogy nincs értelme, mert bizony mindenkinek van lelke, és elgondolkodik egyedül ülve hogy neki egy társ kéne nem pedig egy test akit mutogatni lehet. Csak azt nem veszik észre hogy Ők is testek csak a másiknak. Az ilyen embereknek sokáig próbáltam segíteni, megbeszélni a dolgokat. Mindig meg is kapom hogy milyen jó hogy velem el lehet beszélgetni, és tanácsot kérnek sok mindenben. Én mondhatok sok mindent, de csak mint útmutató, mert meg nem mondhatom senkinek hogy éljen. Majd az élet rávezet mindenkit a saját útjára. Akik ebben a mű, képmutató világban élnek, sokan már azt a szintet elérték hogy lenézve az embereket kialakították a saját kis "divatvilágukat" amiben nincsenek belső értékek, csak az hogy ki milyen ruhában jelenik meg valahol, és hogy csinálja meg a haját. Szomorú.

Korábban nagyon elkeseredtem ezek miatt az emberek miatt. Mindenkinek szerettem volna megmutatni azokat a szépségeket az életben amiért tényleg érdemes élni.

A minap jelölt be egy lány a face-en ismerősnek és mivel láttam hogy egy barátom barátnője visszajelöltem. Reggel 9-kor 10 ismerőse volt, ami 14 órára felhízott 300-ra.  (gondolom mindenkit személy szerint ismert). Rám írt hogy csinált egy "X,Y hivatalos oldala" lapot és like-oljam már. Megkérdeztem miért, gondoltam meg tudja indokolni. A válasz "légyszi" volt. Megkérdeztem tőle hogy miért lesz neki jobb azzal ha valaki like-olja az oldalát? Erre már nem tudott válaszolni. Naponta láttam olyan kiírásokat a lapon, "300 like-ot légyszi" és ezeket gyűjtötte. Akkor döntöttem el hogy törlöm az ismerőseim közül. Én megpróbáltam megérteni az ő világát is, de nem tudott érdemben beszélgetni, és megindokolni.

Ezért a mai tanulságként nevezzük meg azt, hogy a szépség nem a külsőben fogalmazódik meg, hanem a lélekben....

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.